Az első ébren maradási rekordot már az ötvenes években felállították, a 23 éves Dave Hunter rádiósnak sikerült több napig fent maradnia, 1959-ben. A férfi egy másik rádióssal, Peter Trippel együtt vágott bele a „kalandba”, de kollégája kevesebb ideig bírta. A rekord, amit Hunter felállított végül 9 nap 9 óra volt, 24 órával tovább maradt ébren, mint munkatársa. Azt azonban érdemes megjegyezni, hogy Tripp nem annyira járt jól a kísérlettel, súlyos egészségügyi problémákkal nézett szembe már a rekord alatt is, hallucináció voltak és az elmebaj tüneteit produkálta. Az is igaz, hogy míg társa semmit nem szedett a kísérlet alatt, Tripp olyan gyógyszert kapott az orvosától, ami elvileg energikusan kellett volna, hogy tartsa. Az évtizedek során nem ő volt az egyetlen ember, aki számára az alvásmegvonás negatív következményekkel járt.

Egy másik rádiós, Tom Rounds még ugyanabban az évben megdöntötte Hunter rekordját, 10 nap 20 órát bírt ki alvás nélkül.

A kísérlet az ébren maradásra a hatvanas években is folytatódott. 1963-ban a kaliforniai 17 éves Randy Gardner döntötte meg elődei rekordját. A középiskolás fiatal 11 napig és 25 percig bírta alvás nélkül. Ezzel akkoriban világrekordot állított fel, de természetesen idővel meg lett a méltó utódja. 1986-ban Robert McDonald 18 napig és majdnem 22 óráig maradt ébren, ő egyértelműen a világrekorder – számunkra mégis Randy Gardner kísérlete érdekes. A diákot ugyanis végig figyelemmel kísérték – tudósok, orvosok is, így nagyobb biztonságban volt, mint a korábbi években próbálkozók.

Randy Gardner fiatal kora ellenére is tudatában volt annak, hogy veszélyes lehet sokáig ébren maradni, tanult előde, Tripp esetéből. Orvosság helyett Coca-Colát ivott, hangos zenét hallgatott és hideg zuhanyt vett többször is. Az utolsó három napban Dr. Dement – ugyanaz a kutató, aki Peter Trippet figyelte öt évvel korábban – ellátogatott hozzá és olyan tevékenységekkel foglalta le, mint a késő esti kosárlabdázás vagy játéktermi szórakozás. Dr. Dement úgy vélte, az alváshiány pszichózishoz (elmebaj) vezethet. Gardner látszólag „normálisan” viselkedett, s ezt maga Dement is belátta, hiszen jegyzeteiben azt írta, hogy semmilyen pszichiátriai problémát nem észlelt. Az orvos véleményén nem osztozott a korábbi „megfigyelő” Dr. John Ross, aki szerint a fiatalember figyelemhiányos tüneteket produkált és hallucinált. Ezzel a véleménnyel maga Gardner is egyetért, egy 2017-es interjújában elmondta, hogy úgy élte meg azt, hogy nem emlékezett dolgokra, mint egy korai Alzheimer-kórt.

Habár sokak célja bekerülni a rekorddal a Guinness Rekordok Könyvébe, ez mostanra már lehetetlen. Az alvásmegvonásnak ugyanis számtalan veszélye van, így 1997-ben megtiltották, hogy újabb és újabb beadványok, kérvények érkezzenek a rekorderek által.

De vajon mik ezek a veszélyek? Mi történik azokkal az emberekkel, akik sokáig nem alszanak?

Azt mondják a szakértők, az alvás a legfontosabb testi, lelki fejlődésünkhöz és egészséges életünkhöz. A kialvatlanság rontja az ember teljesítőképességét, növeli a balesetek kockázatát és csökkenti az immunrendszer védekező képességét. Állatkísérletekkel igazolták, hogy a tartós alvásmegvonás halálhoz is vezethet. Sőt, nem csak a mennyiségi, de a minőségi alvásmegvonás is súlyos következményekkel jár. Egy kísérlet során patkányokat minden REM (Rapid Eye Movement – gyors szemmozgás) fázis kezdetén felébresztettek. Így bár az állatok megkapták a szükséges alvásmennyiséget, egy alvási fázis kimaradt. Eleinte enyhe, majd egyre súlyosabb kialvatlanság jeleit mutatták, később azonban a teljes alvásmegvonásnál tapasztaltakhoz hasonlóan elpusztultak.

A kevés alvás számos hosszan tartó egészségügyi problémát okozhat, így cukorbetegség, szívbetegség, elhízás, de depresszió is felléphet.

Szakértők szerint egy embernek napi (24 óra) alatt legalább 6-8 óra alvásra van szüksége, lehetőleg azonos időkben. De sajnos nem ritka, hogy az embernek pont erre nem jut ideje. Főként a diákok esetében igaz ez, akik sokszor képesek akár 24 órán át ébren maradni.

A New York-i Mount Sinai Kórház alvásgyógyásza, Dr. Oren Cohen azt mondta, hogy az alvásmegvonás ezen szakaszában (amikor valaki napokig ébren marad) már nehéz különbséget tenni az alvás és az ébrenlét között. Amikor valaki 24 órán át nem alszik, akkor agytevékenysége már jelzi, hogy annak ellenére, hogy ébren van, valójában ez már az alvás-ébrenlét határa. Azok az emberek, akik lemondanak az alvásról, olyanok, mintha ébren lennének, de az agyuk már átment egyfajta rendellenes alvásba, amelynek a tünetei a figyelmetlenség, illetve a hallucináció. Egy másik orvos, (az Alvászavarok Központjának vezetője a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetemen), Dr. Alon Avidan szerint lehetetlen napokig ébren maradni.

Azt még napjainkban is nehéz meghatározni, hogy az emberek mennyi ideig létezhetnek alvás nélkül, és hogy milyen ütemben jelentkeznek a mellékhatások. A krónikus alváshiány, amikor az egyén huzamosabb ideig nem alszik, annyira pusztító, hogy etikátlan emberen kutatni, mondta Avidon. 

Egy 2019-es, a Nature and Science of Sleep folyóiratban publikált humán tanulmány azt találta, hogy a résztvevők ébersége 16 órán át viszonylag normális volt. De 16 óra elteltével a figyelmük romlott, ez a helyzet még rosszabb volt a krónikus álmatlanságban szenvedőknél. Egy 2000-ben készült tanulmány szerint, (amelyet a Cleveland Clinic tudósai készítettek), a 24 órás ébrenlét csökkenti a kéz-szem koordinációt. A 24 órás alvásmegvonás hatásai a következők voltak: elmosódott beszéd, csökkent memória és figyelem, ingerlékenység, látászavar, hallászavar, szem-kéz koordináció csökkenése, valamint remegés. A Cleveland Clinic jelentése szerint 36 óra elteltével az álmos emberek szervezetében hormonális egyensúlyhiány és lelassult anyagcsere is kialakulhat. Kevés kutatás folyik arról, hogy mi történik 72 óra elteltével, de az emberek szorongóvá, depresszióssá, válhatnak, és valószínűleg hallucinálni fognak.

Amerikai orvosok szerint az alvászavar növeli a kiégést is, orvosok esetén pedig több műhiba fordulhat elő. Ezt erősíti meg a Medical Education folyóiratban megjelent 2021-es tanulmány is, ami izraeli sebészekről írta ugyanezt. 26 órás műszak után a sebészek figyelme rendkívül romlott, és így hibát hibára halmoztak.

Fontos még azt tudni, hogy hiába tervezzük, hogy majd holnap, vagy hétvégén pótoljuk az alváshiányt. Avidon szerint ha nem alszunk, akkor halmozottan lép életünkbe a hiány, és akik kihagynak akár csak egy napot is, azoknak úgynevezett "alvástartozásuk" lesz, ami azt jelenti, hogy minden elvesztett alvásórát 8 óra alvással kell pótolni. Ez szükséges a felépüléshez.

Problémát okozhat az is, hogy mi magunk csak ritka esetben vesszük észre, hogy alváshiányban szenvedünk. Éppen úgy, mint ahogy az alkoholt fogyasztó személy azt gondolja, hogy jól vezet, úgy az alváshiányban szenvedő ember is úgy gondolhatja, hogy jól van, és nem veszi észre, hogy a figyelme jelentősen romlott, mondta Cohen.

Forrás:

wikipedia

Képek: pixabay